2008 nyara. A határőrök éppen átkutatják a holmimat. A táskámból előkerül egy csomag legolcsóbb párizsi, másfél liter szénsavas ásványvíz és a magyar útlevelem. A zsebeimből pedig a kulcs-teló-pénztárca szentháromságot pakoltatják ki az asztalra éppen. Hiába bizonygatom, nehezen akarják elhinni hogy én tényleg csak gördeszkázni megyek hétfő reggel egyedül, hajóval, a bódeni tavat átszelve Németországból Svájcba. Talán a baseball sapka miatt, vagy mert még fiatalkorúnak számítottam, de lehet hogy a tört német és a dadogás miatt gondolták azt, hogy valamit csempészni akarok meg ilyenek?
A vendéglátásban évekig kizárólag hétköznap voltam szabad, amikor a “normális emberek” dolgoznak. Ilyenkor a legjobb strandra, állatkertbe, étterembe járni, mert nincs az a fojtogató tömeg mint mondjuk vasárnap. Ügyeket intézni is flottul lehet, mert a hivatalok nyitva vannak. Cserébe a hétvége természetesen pörgős: egész nap melózol. Egy húzós szezont végigtolni viszont egyáltalán nem könnyű feladat, valahogy le kell vezetni a stresszt. Ha 15-20 évig tolod ezt egyfolytában, simán az agyadra mehet, kiéghetsz és az egészséged bánhatja.
17 évesen voltam először külföldön, Németországban. A suli közvetített ki szakmai gyakorlatra a nyári szünetben. Az étterem ahol dogloztunk a földszinten volt, fent pedig a szobák ahol emeletes ágyakon aludtunk. A délutáni szünetben a teraszról ugráltunk be a tóba.
Kalandos időszak volt.
Heten laktunk két szobában: bulgár, arab, szlovák, cigány és magyar nemzetiségű srácokból állt össze a kis multikulti csapatunk. A nyelvi korlátokat hamar leküzdöttük: pár pohárka után minden nyelven is tudsz. Esténként pókereztünk és piáztunk. Visszaszámlálva ikszelgettük a napokat, nem volt könnyű annyi idősen hátra hagyni a családot és a barátokat. Az a három hónap távol lét egy örökké valóságnak tűnt.
Kezdetben mindannyian a konyhán segítgettünk, de engem egy hét után kiküldtek a söntéspult mögé amit egyfajta privilégiumnak éltem meg, ugyanis valamennyire már beszéltem németül. A hagyma és krumpli pucolást amúgy sem éltem annyira. Kávét főztem, sört csapoltam és fagyit mértem a pincérlányoknak, mivel a másik pultos segéd srácot az alkohol problémái miatt kirúgták. Utólag tudtam meg hogy magyar volt a csávó. Nem verte nagy dobra, pedig minden szavunkat értette. Amúgy a főszakács is kizárólag pián, kávén és piros marlborón élt, egyszer én keltettem reggel a teraszon ahol az előző éjszakai tivornyát aludta ki éppen. Be volt hugyozva. Gyorsan összeszedte magát (cigi, fekete kávé) és kezdődött a munkanap, aminek szintén totális lerészegedés lett a vége. Ördögi kör!
A főbejáratot éjszakára bezárták ugyan, mivel még kiskorúak voltunk de a szintén alkesz német kisfőnök formának volt kulcsa hozzá, így minden este meglátogatott minket: hajnalig vedeltünk, a másnapot pedig alig pár óra alvással toltuk végig. Fiatalon meglepően jól lehet ezt bírni. Előfordult az is, hogy a borospince ablakán át kimászva szöktünk el éjszaka a mekibe.
Azon a hétfőn szabadnapos voltam, tehát a hónom alá csaptam a gördeszkát, megvettem a return jegyet és elindultam Svájcba. A sajátos misztikuma már akkor is meg volt a Helynek, pedig semmit sem tudtam arról a sokszínű és megdöbbentően gazdag országról. Azt végképp nem sejtettem, hogy később 6 és fél évet fogok ott élni.
Mivel a határőrök nem tudtak velem mit kezdeni, így elpakoltam a holmimat és felszálltam a hajóra. Csodás volt az út, a sirályok néhány méterre repültek a hatalmas, száguldó katamarán mellett. Rettentően szabadnak éreztem magam. Az első utam természetesen a gördeszka pályára vezetett, ahol végül összehaverkodtam egy csapat laza fiatallal akik éppen egy méretes pávárót csavarintottak. Egész délután velük bandázgattam, meglepően kedvesek és közvetlenek voltak.
Jócskán beesteledett, mostmár ideje volt visszamenni. Másnap meló. Éppen hogy csak elértem a Németországba tartó utolsó járatot. Amikor megérkeztem, láttam ahogy az ismerős egyenruhás csóka kutyával az oldalán fürkészi a hajóról érkező utasokat. Találkozott a tekintetünk. Talán a baseball sapka miatt gondolta, hogy valamit csempészni akarok meg ilyenek?
Ezúttal sikerült lelécelnem. A zoknimba rejtettem el a spanyolt.
Legutóbbi hozzászólások